Polgártárs: egy amerikai költemény (részlet)

I. Mikor egyedül vagy, és túl fáradt, hogy bármit bekapcsolj, párnáid között tűnődsz a múlton. Általában bevackolsz egy takaró alá, a ház üres. Néha nincs ott a Hold, és elérhetőnek tűnik az ablakon túli alacsony, szürke mennybolt. Sötét fénye fokozatosan, a felhők sűrűségének függvényében halványul, és te visszazuhansz oda, amit metaforaként rekonstruálsz. Az út gyakran Read More …