Szerző: Juana Adcock

Túl hosszú ideig voltam elnyomva a verbális nyelv zsarnoksága alatt, ami olyan, hogy nem képes másra, mint hogy tárgyiasítson és befűzzön minket az idő lineáris dimenziójába, aztán kialakítsa bennünk azt a téves elképzelést, hogy a dolgok vagy személyek kifejezhetőek tárgyi kifejezések használatával. Én most úgy döntöttem, hogy kilépek ebből civilizálatlan állapotból. Read More …

Múlt kedden felkeltem és elhatároztam, hogy levágom a kezem. Tisztán láttam magam előtt az egészet, és amikor én tisztán látok valamit magam előtt, akkor egy percig sem habozok. A végső műalkotás vagy valami ilyesmi, habár azt hiszem, úgy gondoltam, visszanő majd, mint a haj. A bal kezem gyűrűsujjával kezdtem. Pontosan az ujjpercek alatt vágtam el, behajlítva az ujjamat, hogy jobban lássam, hol kezdjek neki. Olyan ez, mint egy csirkét vágni le. Nem fröcsköl a vér. Read More …