Szerenád

Anyám pszichiáter, apám pszichopata. Pocsolyák álma vagyok, zavaros és sekély. Egyik szemem sír, a másik bölcső. Minden lépésem holtakon tapos. A világ minden bizonnyal egy acélbuborék – keringett bennem a gondolat, míg kezem az álmomról lekapart rozsdát szorongatta, mint utolsó gallyat a szakadék fölött. És akkor az eső énekelni kezdett, valami rég kihalt nyelven, kamionzúgás, Read More …