óceán
Kellerwessel Klaus verse a februári Műútból Read More …
Kellerwessel Klaus verse a februári Műútból Read More …
Anyám pszichiáter, apám pszichopata. Pocsolyák álma vagyok, zavaros és sekély. Egyik szemem sír, a másik bölcső. Minden lépésem holtakon tapos. A világ minden bizonnyal egy acélbuborék – keringett bennem a gondolat, míg kezem az álmomról lekapart rozsdát szorongatta, mint utolsó gallyat a szakadék fölött. És akkor az eső énekelni kezdett, valami rég kihalt nyelven, kamionzúgás, Read More …
elhallgatsz, rámnézel, pillantásod azt mondja, nem, nem fogunk, mire én sóhajtok egy merengőset, majd lábatlan csecsemőket képzelek egy fa egészségtelenül kövér göcsörtjeibe Read More …