Németh Gábor Dávid: karc


sosem gondoltam volna így magamra,
a függönyön túl kiabálta valaki alig érhetően
(a maszk miatt), hogy elő vagyok készítve.
a hordágy széléről lepattogzott a festék,
olyan volt, mint a liftajtóba karcolt nevek,
mindenki után, aki itt járt, lepattan egy darab.
a bántalmazás közös öröme az önsajnálat.
szeretném, ha most látnál. a kádban
ülve, ernyedten. ahogy csak a víz
közvetítésével merek magamra nézni.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük