Mint szerenádkor diáknak dobott borosüveg
A kifeszített pokrócot,
Úgy görbíted meg bennem a teret.
Egyre kisebb leszek.
Mint egymásnak csapódó elemi részecskék,
Véletlen ütközünk.
Üveg nem tört soha,
Mi hullunk darabokra.
Mint felejtés gravitációja vonzza
A közénk szorult szilánkokat,
Úgy merülsz el bennem
Tehetetlen.
