Szerző: Antal Balázs

Antal Balázs 1977-ben született Ózdon. Nyírszőlősön él. A Nyíregyházi Egyetem és a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem oktatója. Fő kutatási területe a kortárs magyar irodalom, a magyar irodalmi regionalitás és az abszurd irodalom. 1999 óta publikál szépirodalmat, valamint kritikákat és tanulmányokat egyaránt.

Súly és könnyűség. Regionalitás és átjárhatóság az újabb magyar irodalomban

Posted onAuthorAntal BalázsHozzászólás most!

E könyv írásai 20–21. századi irodalmi művekről beszélnek, melynek során elsősorban gondolkodásformák, beszédmódok és a kánonok alapvető problémáira összpontosítanak. A prózafordulat bővebben értett történetét is vizsgálják, egészen a legújabb irodalmunkban újraszituálódó realizmusig. Regionalitás, identitás, realizmus, többszólamúság — e kulcsszavakat lehetne kiemelni a vizsgálódások sűrűsödési pontjaiként. Olyan szerzők művei állnak a középpontban, mint Tompa Andrea, Oravecz Read More …

Kísérlet és játék rövidkritikával

Posted onAuthorAntal BalázsHozzászólás most!

Bármilyen régóta is tart akármely róla szóló diskurzus, avagy polémia, az irodalmár szakma még mindig nem tud mit kezdeni az online publikációs felületek felől érkező kihívásokkal — sőt, tulajdonképpen át sem látja azokat. Érdekes és jellemző, hogy a viták tíz éve ugyanolyan kérdések felett álldogálnak, a technológia azonban ezalatt töretlenül haladt előre, s a még Read More …

Úti napló

Posted onAuthorAntal Balázs2 hozzászólás

Egyszer minden feladat véget ér, és akkor abból kéne élni, amit mellette elérni sikerült. Megtartani. Mert csak az maradhat. És ha az sincs, legvégül abból tudni meg, vajon jó helyen voltam-e. Az lesz a kései bizonyosság. Nem lehet előre sejteni belőle semmit. Vagy de. De nem akarom. Mert tudom, hogy van alku. És hogy megköttetett. Read More …

Játszótér éjjel

Posted onAuthorAntal BalázsHozzászólás most!

Nincs szomorúbb a lelakatolt kapujú, elhagyatott éjjeli játszótérnél. Még ott jár a gyerekek lépte, akik boldogok voltak itt, vagy legalábbis örültek, hogy bejöhettek ide. A kerekek még forognak, a hinta még halványan inog. A csúszdák, a libikókák, a mászókák, a kormánnyal hajtható körsürgők egy darabig biztosan várják még a régi vendégeik, aztán majd megtudják, hogy azok nem jönnek hozzájuk vissza. Vagy nem tudják meg, mert a dolgok talán örökké képesek várni, vagy még azután is — mégha nem is tarthatnak ki olyan sokáig. Szóval a remény még nem hagyta el a helyet, a hit dolgában azonban ki mondhatna itt ma biztosat? Vagy fordítva. Read More …

Tavaszi lomtalanítás

Posted onAuthorAntal BalázsHozzászólás most!

Valahogy mindig itt van március idusán, az ünnep meg a József-nap között. Mielőtt a meleget zsákban hoznák. Pár éve kezdett rendszeressé válni, hogy ilyentájban még egy utolsó nagy rohamot levezényel a tél. Vagy hát többnyire nem is az utolsót, hanem az egyetlen nagy téli vihart produkálja épp ekkor. Négy éve napokra elment az áram. A vége az lett, hogy hazavágta a kazánt. Read More …